Bronzérmet szereztünk az NB III. Dél-Nyugati csoportjának 2025/2026-os idényében, melyet vezetőedzőnk, Jeney Gyula értékelt.

– A szezon során összesen hétszer kapott ki a csapat, ebből három is az utolsó öt fordulóban volt. Mi gondolsz, mi lehet ennek az oka?
– Nagyon összetett kérdés. Sok oka van annak, ami történt, és ezek közül több olyan, ami inkább az öltözőre tartozik. Az eredmények önmagukért beszélnek, valamit biztosan elrontottunk a végén. Nem gondolom, hogy a felkészüléssel vagy a taktikával lett volna alapvető probléma, de természetesen ezekben is lehetett hiba. Lehet, hogy bizonyos helyzetekben rossz döntéseket hoztam, más rendszerben vagy más játékosokkal kellett volna játszanunk. Az ember azonban mindig utólag okos. A csapat nagyon fiatal volt, és hatalmas nyomás nehezedett rá az utolsó mérkőzéseken. Egy rutinosabb együttesnek sem lett volna könnyű ilyen helyzetben helytállni, például Massimiliano Allegri is felsült az AC Milánnal. Rengeteg egyéni hibát követtünk el, sokszor teljesen kényszer nélkül, itt említeném a Fradi elleni mecset, ahol egy dilettáns tizenegyest hoztunk össze, vagy a Paks ellen, amikor folyamatosan bevitték mögénk a labdát, Érden pedig az első felívelésből gólt kaptunk. Ezek döntően befolyásolták az eredményeket. Ha néhány kulcsszituációban jobb döntések születnek, ma talán mindenki arról beszélne, milyen magabiztosan jutott fel a Kaposvár.

– A tavaszi idény során az összes rangadót megnyertük. Melyik meccsre vagy a legbüszkébb?
– Nagyon nehéz egyet kiemelni, mert alapból büszke vagyok a csapatra. A játékosok rengeteg szép pillanatot szereztek, volt, amikor hátrányból fordítottunk, volt, amikor kifejezetten magas színvonalú futballt játszottunk, és volt, amikor puszta akaraterőből, fogat összeszorítva nyertünk. Talán a Pécs elleni győzelem különösen emlékezetes marad. Szerintem teljesen jogtalan, vérlázító tizenegyes után is fel tudtunk állni, és végül megnyertük a mérkőzést. De ugyanígy büszke vagyok a Majos vagy a Nagykanizsa elleni találkozókra is. Utóbbin a szívünket-lelkünket kitettük a pályára, szép gólokat szereztünk, és a végén megmutattuk, hogy képesek vagyunk megőrizni az előnyünket. Ezek sikerek tettek bizakodóvá, mivel az előző idényben az volt a jellemző a csapara, hogy a kötelező meccseket simán hoztuk, de a rangadókat elbuktuk, s emiatt nem tudtunk komolyabb eredményt elérni, azonban most megfordult ez a dolog. Ebből is tanulnunk kell, megvan a fejemben, hogy min kell változtatnunk a következő szezonban.

– Ősszel folyamatosan létszámhiánnyal küzdöttünk, de ennek ellenére végig harcban voltunk az első helyért. A saját kezünkben volt a sorsunk, de végül nem sikerült megszerezni az aranyérmet, nehéz volt ezt feldolgozni?
– Döbbenetes volt, hogy mennyi meghatározó játékost veszítettünk el. Gyakorlatilag soha nem tudtunk a legerősebb összeállításunkban pályára lépni. A csapat erejét az mutatja meg igazán, hogy még ezt is átvészelte. Volt olyan, hogy egy csatár játszott belső védőt, és kiválóan megoldotta a feladatát. Több extrém helyzetbe keveredtünk, sokszor gondoltam, hogy ezekből képtelenség jól kijönni, mégis minőségi futballt játszottunk, ezért is büszke vagyok a srácokra. A játékosok szíve, lelke és az öltözőn belüli kémia fantasztikus volt. Más csapatok valószínűleg nem tudták volna ilyen jól kezelni ezt a helyzetet. Ezért is sajnálom különösen, hogy a végén nem sikerült befejezni azt, amit egész évben építettünk. Az utolsó öt meccsen még hibázhattunk is egyet, de végül háromszor is botlottunk. Ugyanakkor, ha reálisan nézzük a helyzetet, a sérülések, az eltiltások és a szűk keret miatt óriási terhelés alatt voltunk. A csapat játékával és egész éves teljesítményével együtt azt gondolom, hogy megérdemeltük volna a feljutást.

– A csapat egy helyet lépett előre az előző idényhez képest. Három hét múlva már kezdődik a felkészülés a következő szezonra. Véleményed szerint milyen változások várhatók a harmadosztályban?
– Lehet, hogy ezért kapok majd hideget, meleget, de őszintén szólva nem érdekel, hogy második, harmadik vagy negyedik a csapat. Az emberek mindig az elsőre emlékeznek. Az NB III.-ban ráadásul még a bajnoki cím sem jelent automatikus feljutást, hiszen osztályozót kell játszani. Most mindenki várakozó állásponton van a futballban. A tulajdonossal és az elnökkel tértén egyeztetések során nem merült fel, hogy nálunk nagy problémák lennének. A cél, hogy a költségvetéshez igazodva egy erős, versenyképes csapatot építsünk. Nem hiszek abban, hogy hatalmas összegekért kell játékot igazolni, inkább egy mozgékony, fiatal keretet kell kialakítani egy kis rutinnal megerősítve.

– Sokan nyújtottak jó teljesítményt az idény során. Kit lesz a legnehezebb megtartani? Milyen változások várhatok a keretben?
– Szabó Milán fantasztikus szezont futott. Kulcsszerepe volt abban, hogy ilyen eredményesek tudtunk lenni. Ő azon fiatalok közé tartozik, akik nem a fiatalszabály miatt játszanak, hanem azért, mert valóban megérdemlik. Őszintén szólva, ha a karrierjét nézem, neki magasabb osztályban kell futballoznia. Nem is feltétlenül kell őt mindenáron megtartanunk. Az igazolások terén szeretnénk minőségben előrelépni. Ehhez rutinosabb játékosokra van szükségünk, akik már átéltek feljutásért vívott csatákat, és nehéz helyzetekben is jó döntéseket tudnak hozni, ezért is sajnálom, hogy Bőle Lukács és Hadaró Valentin sem volt bevethető az utolsó meccseken. Az Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiáról kikerülő fiatalokra továbbra is építeni akarunk, de szükség van olyan tapasztalt futballistákra is, akik az öltözőben és a pályán egyaránt vezéregyéniségek lehetnek. Nem szeretnénk irreális fizetéseket adni NB III.-as szinten, inkább egy jól működő közösséget akarunk kialakítani.

– Maradsz Kaposváron?
– Igen, ez száz százalék, bár voltak megkeresések, de nagyon jól érzem itt magam. Komoly célokért küzdhetek. Ha már egyszer elvállaltam, hogy feljuttatom a csapatot a másodosztályba, akkor tartozom annyival magamnak, a játékosaimnak és a klubnak is, hogy ha beledöglök, akkor is fel fogom juttatni a Kaposvári Rákóczit az NB II.-be!